Intro

Sokat hezitáltam, azon, hogy írjak e egyáltalán a velem történtekről egy blogot, de a barátaim megerősítően nyilatkoztak, és mindenki kivétel nélkül úgy gondolta, hogy ez jót fog tenni a lelkemnek. Már napok óta érzem ezt az erős késztetést, hogy tegyek valamit. Lenne több minden, mert sok projektem áll, (lásd előző poszt önsajnálat 😀 ) de most valahogy kifejezetten a blog elindítására noszogatott ez az érzés.
Úgy gondolom sikerült a legmegfelelőbb napot kiválasztanom erre. A hónap és a hét első napja, az ősz közepe, egyre rövidülnek a nappalok, mindenki begubózik, a lelki gyakorlatok kerülnek előtérbe. Az én lelkemnek is gyakorlatot kell tartania, tisztulnia kell, és hogy ha kiírom magamból az érzéseimet, akkor talán fellélegzik végre. Valahol reménykedem benne, hogy ezáltal más hasonló helyzetben lévő nőknek is tudok segíteni.
Ha eddig a címből nem derült volna ki,a témám a saját VETÉLÉSEIM TÖRTÉNETE, illetve az, hogy honnan indultam, hol tartok most és hogyan éltem meg.
Ami azt illeti, tisztában vagyok vele, hogy tabu témát feszegetek, hiszen a nők nem szívesen, illetve félve beszélnek a nőgyógyászati problémáikról, vetéléseikről. Hozzám hasonlóan szégyenként élik meg és erre még a társadalom és a média is rá tesz egy lapáttal. De most megpróbálom ledönteni a szégyen falait, és nyíltan beszélni a mai nőket sajnos gyakran érintő problémákról, amit a hagyományost orvoslás úgy hív meddőség.
Kedves Olvasó, ha felkeltette érdeklődésed a téma, akkor tarts velem!